Select Your Style

Choose your layout

Color scheme

Interjú velem

picsart_1466254192565

Interjú velem

Zvara Éva a Classic Style:1D  1.helyezettjeként, míg a Volume 4D -6D 2.helyezettjeként lépett a dobogóra a tavaszi Körmös Nagydíjjal összekötött Szempilla – hosszabbító verseny keretein belül. Az Extra Köröm magazin szerkesztőségének nevében itt is gratulálunk a szép eredményhez és a szoros küzdelemhez! Évát faggatom az élményeiről, a küzdelmekről és a dobogós érzésekről egyaránt.

Évi, engedd meg, hogy gratuláljunk ehhez a szép eredményhez. Jól tudom, hogy egy igen szoros , fej-fej mellett küzdelmen vagy túl? Hogy látod  a versenyt, sok választott el attól, hogy mindkét kategóriában elhozd az arany kupát?

Z. É: –  Köszönöm a megtiszteltetést! A mai napig tisztán emlékszem, mikor oktatóm, Besenyei Laura mondta “Szeretném, ha indulnál Volume kategóriában!” Az én válaszom pedig, “Rendben, de most Classic-on is indulok. ”  Nem tetszett neki a szándékom, mert úgy gondolta, hogy egy kategóriára koncentráljak teljes mértékben, nehogy egyik a másik rovására menjen. Tisztában voltam vele, hogy mennyire megterhelő egy ilyen verseny, de mikor Classic kategóriában én lettem az első, tudtam hogy életem legjobb döntését hoztam, amikor neveztem. Az eredményhirdetés előtt Volume modellemet újra kérték zsűrizésre egy másik versenyző modelljével együtt. Ekkor tartottam tőle, hogy lecsúszok a dobogóról.  Mikor újra kimondták a nevemet, akkor tudatosult bennem, hogy az első helyezésről csúsztam le. Nem tagadom, hogy nem örültem volna az első helynek, de vetélytársam, Helga munkája megérdemelte a Volume kategória arany kupáját. Később lehetőségünk volt pontszámainkat kiértékelni a zsűritagok segítségével, akik készségesen elmagyarázták mi volt az erősségünk és mi a gyengeségünk. Ekkor vált egyértelművé számomra, hogy csak egy kicsin múlt, hogy Volume kategóriában is elvigyem az arany kupát.

Az idei verseny, először indult cég és márka semleges megmérettetésként, ahol valóban a tehetség és  a szorgalom számított. Te, mint versenyző mesélj erről a kezdeményezésről, véleményed szerint érezhető volt ez a különbség?

Z. É: – Abszolút korrekt és megbízható versenynek tartottam, ahol mindenkinek lehetősége volt a bizonyításra. Több versenyen is részt vettem már. Volt amelyikre téma szerint, előzetes pályamunkát kellett beküldeni, nevezési díjjal, majd indoklás nélkül értesítettek, hogy bekerültem vagy sem. Önmagában ez egy nevezőnek semmilyen visszajelzést nem ad, mindamellett, hogy elkeseríti a sikertelenség. Így örültem, mikor végre kihirdettek egy olyan versenyt, amire nem kellett görcsösen várnom, hogy vajon bekerültem-e vagy sem, csak mennem kellett versenyezni és vinni a tehetségem. Annak meg külön örültem, hogy azon sem kellett aggódnom, hogy azt nézik milyen márkával dolgozom. Csakis a szakmailag felépített munka számított.

Évi, régóta építesz, miért pont ezt a szakmát választottad? Mi vonzott a leginkább a szempilla – építésben? Indultál már hasonló versenyen? Milyen élmények, impulzusok értek itt téged?

Z. É: – 2011 óta vagyok kozmetikus, azóta is érdekelnek az újdonságok, és a különböző kezelési eljárások. Ezek felkutatása során találtam rá, akkoriban a 3D szempilla-hosszabbításra. Jobban utánajártam, hogy ezáltal mivel tudok többet szolgáltatni a vendégeimnek. Természetessége és szépsége, amit egy nőnek tud nyújtani, egyedülálló. Alig vártam, hogy tanfolyam után elkészíthessem a legelső munkám, ahogy azóta minden új vendégem elégedett arcát, mikor kinyitja a szemét. Ezekből a hálás tekintetekből merítek erőt. Mindig is jobb szerettem volna lenni magamnál, így rengeteg oktató, és pillás munkáját nézegettem az interneten és összevetettem a saját munkámmal. Láttam, hogy az enyém még nincs olyan szép, mint az övék. Megakartam tanulni a technikájukat, és jó lenni amennyire csak lehet. Továbbképzőkön vettem részt a legjobb oktatóknál. Utána vettem a bátorságot és jelentkeztem életem első versenyére, ami a müncheni Beauty Forum szakkiállításon volt. Előválogatás során kerültem be a döntőbe, ahol mindössze tízen voltunk, de tapasztalatlanságom és kellő izgatottságom okán elmaradt a várt siker. El voltam keseredve, de ezek után sem adtam fel. Minden lehetőséget kihasználtam, hogy újabb versenyeken szerepelhessek. Szám szerint 5 versenyen vettem eddig részt, amiken már kellő rutinra tettem szert. Felkészülten és rutinosan, egészséges izgulás mellett már kézremegés nélkül, koncentráltabban tudtam odafigyelni a munkámra. Tavaly decemberben is részt vettem hasonló versenyen, ahol szintén szép eredményt sikerült elérnem.

Milyen érzés volt ott állni a KUPÁVAL a kezedben?  

Z. É: – Életre szóló emlék marad, az öröm leírhatatlan, hogy van amit kimagaslóan tudok csinálni. Titokban az én bakancslistámon szerepelt, hogy életemben egyszer megnyerjek egy versenyt, így maga az élmény már emiatt is különleges volt számomra, hogy ott állhatok a dobogó legfelső fokán.

Hogy érzed, indulsz ezentúl is ilyen versenyeken, van értelme?

Z.É. – Nagyon elcsépelt, ha azt mondom mindig van hova fejlődni? Természetesen tervezek még indulni versenyen, mert az ember minden megmérettetéssel tovább fejlődik, lesz egyre jobb és hozza ki magából a maximumot.

Mit tett hozzá az életedhez ez a küzdelem és a két díj?

Z.É. – A verseny után úgy éreztem mintha új erőre kaptam volna, ami sosem fogyna el. Elismerést nem csak hozzátartozóktól, hanem talán a legfontosabbaktól, a vendégeimtől is kaptam. Nagyon jól esik, hogy büszkén járnak hozzám és megbecsülnek.  Egy szakembernek talán ez a legmotiválóbb munkája során.

No Comments

Post a Comment